Nemes Andrássy István – Nagy Ágnes

Nemes Andrássy István – Nagy Ágnes

* 1844

Miután dédapám 1874. július 7-én házasságot kötött a bélvatai Nagy Ágnessel, végleg elköltözött Csukárpakáról. Új családot alapított Bélvatáról. Házasságukból 5 gyermek érte meg a felnőttkort. Dédapám, Andrássy István, fiatalon meghalt 1901-ben. Dédanyám 50 éven keresztül élte az özvegyek sorsát. Ő 1951-ben halt meg, 96 éves korában.

Én, mint akkor 6 éves gyermek, dédanyámra úgy emlékszem vissza, amint a sötét szobában feküdt az ágyán, nyár volt, de ő fázott, ezért az ágyába melegített téglát tettek. Arcára nem emlékszem, de nagyon szerettem vele „csip-csip csókázni”, most felnőtt korban már tudom, hogy azért, mert ráncos volt a keze.

Andrássy István 1874. július 7-én kötött házasságot a bélvatai Nagy István gazda Ágnes nevű, 17 éves lányával. Házasságukból 10 gyermek született. Közülük öt, még kisgyermek korban, torokgyíkban meghalt. Az öt, felnőttkort megélt gyermek közül János a 3. a sorban. Ő az én anyai nagyapám. Utána még két lány született: Márika és Veronka.

János nagyapám 38 éves korában, 1925. október 20-án vette feleségül a légi gazda Nagy Gyula Ilona nevű lányát, aki ekkor 21 éves volt. Öt gyermekük született: Ilona, Jolán (édesanyám), Katalin, Boldizsár és Gyula. A család gazdálkodásból tartotta fenn magát. Andrássy János a gazdálkodás mellett kivette részét a falu társadalmi életében is. Több éven át a helyi tűzoltószervezet parancsnoka volt. 1923 és 1927 között a falu bírója.

A családi iratok közt fennmaradt fegyverviselési engedélye valamint a Somorjai Járási Hivatal által kiadott vadászengedélye arra utal, hogy több éven át hódolt vadászat iránti szenvedélyének. 1941-ben, mikor  legkisebb  gyermekük, Gyula csupán pár hónapos volt , az apa, János, 54 éves korában torokrákban elhunyt. Ezután nagyanyám egyedül nevelte a gyermekeit és vezette a gazdaságot. Ekkor közös háztartásban éltek anyósával és férje testvérével a régi családi házban, ami mai napig áll, és a legfiatalabb unoka tulajdonában van.  Gyermekeik közül a legfiatalabb, Gyula, fiatalon, csupán 28 évesen elhalálozott. Ma már csak két lányuk Jolán (édesanyám) és Kató van az élők sorában.

Andrássy Rezső: nagyapám, magas, szigorú tekintetű ember volt. A szülői háztól kb. 3. szomszédban vásárolt egy telket, ahol felépítette a saját családi házát és a gazdasági épületeit. Miután megnősült, ő is gazdálkodott. 1912-től kb. 40 éven keresztül kocsmát is vezetett, melyben időközönként színdarabokat is bemutattak.

Gyerekkoromban gyakran nyaraltam Bélvatán, az ott eltöltött napokra szívesen emlékszem vissza. Kb. 5. osztályba járhattam, amikor az „Ómaszögi laposba, dűlőbe” ez a falu végén volt, én vittem az aratóknak uzsonnát a lovas kocsin, egyedül. Valószínűleg nagyon gyorsan hajthattam a lovat, mert a rokonok azzal fogadtak, hogy sejtették, hogy én jövök, mert nagyon zörgött a kocsi az úton. Mai ésszel csodálkozom azon, hogy elmertek engedni engem magamat.

Velük egy háztartásban élt a testvére, Viktor, aki sohasem nősült meg, náluk is halt meg, de nagyon haladószellemű ember volt.

A szövetkezetesítést családunk nehezen érte meg, nagyon nehezen adták földjeiket a „közösbe”. Nagyapám a szövetkezetben eleinte gyalogmunkás volt, majd később a tyúkfarmon dolgozott.

Nagybátyám, László sem akart belépni a szövetkezetbe. Szüleim tanítók voltak. Az egykori somorjai járási elöljáróság behívatta a nagybátyámat a hivatalba, majd megfenyegették, hogy, ha nem lép be, elbocsájtja szüleimet. „Mit szólna hozzá, ha holnap beállítana magához a testvére, hogy adjon neki kenyeret?!”- kérdezték tőle. Nagybácsim reszkető kézzel aláírta a belépési nyilatkozatot. Az ott levő elvtárs megjegyezte: „Mit reszket a keze, hisz önként lép be?!” Ez a történet talán azért is megragadott, mert az illető „elvtárs” lánya az egyetemen az évfolyamtársam volt, egyébként meg a szomszédos faluban laktak. Az ő gyermekei közül még ma is ott élnek.

Rezső nagyapám gyermekei közül sajnos már csak egy él, Boldogfán. Az egykori családi ház helyén új ház épült, ahol nagybátyám felesége él. Rezső lánya, Eta, a falubeli Both Imréhez ment feleségül, s Bélvatán éltek, 4 gyermekük született. Nagynéném 2011-ben 88 éves korában halt meg. Halála után a családi ház megmaradt a család birtokában, hétvégi házként szolgál a gyermekeik és unokáik számára.

Családunk ezen ágát az 1947-esa kitelepítés elkerülte. A listán ők is rajta voltak, de szerencsére leállították a folyamatot.

A csukárpakai rokonoknak sajnos nem volt ilyen szerencséjük. Őket Bácsalmásra telepítették ki. Eta néni és Laci bácsi segítettek a többi rokonnal együtt a csomagolásban Csukárpakán.

Dédapám, Andrássy István lánya, Andrássy Mária- Marika néni a Csongrád megyei Balla Péterhez ment feleségül, aki Rónyában, (Bélvata közelében levő tanya) uradalmi gazdatiszt volt és így ismerkedtek meg. Három gyermekük született, az ő leszármazottjaik Bélvatán, Patonyban, Egerben és Sajószentpéteren élnek.

Andrássy István következő lány Andrássy Veronika. Ő Kiss Imréhez ment feleségül. Imre bácsi Vas megyéből származott, ő volt a Kiss sógor- KISBOGNÁR. 3 gyermekük született. A család nehéz körülmények közt élt. Boldizsár fiuk elesett a háborúban. Imre vallásos ember lévén, kolostorban, apácák közt dolgozott karbantartóként. Mariska néni él, és idős kora ellenére is köztünk van, valamennyink örömére.

Andrássy István fia - Andrássy János. Ő maradt a családi házban. Szintén fiatalon halt meg. Özvegye, Ángyi néni itt maradt 5 gyermekkel, akiket tisztességgel felnevelt. A család ezen ágáról Farkas Éva küld beszámolót.

Lejegyezte: Csíkász Erzsébet és Farkas Éva

Számítógépre vitte: Bugár Edit, 2013. május 10.