András család

András család

1650 András Ladislaus, Georgius – Egyhaz Paka (Nagypaka)

Az András család tagjai valószínűleg a 16. században szerezték nemességüket. Nemességük vizsgálata során ugyanis 1725-ben András Sebestyén és Imre Nagypakáról I. Ferdinánd király által kiadott levéllel igazolták magukat.

Legvalószínűbb, hogy egy előjogról volt szó, mely által 1539-ben András Klement és Simon háza fel volt mentve mindennemű adófizetéstől. Ez a ház később nemesi lakhelyükként szolgált. Az András kúria a helyi Szent László templommal szemben helyezkedett el, és egy elég nagyméretű terület tartozott hozzá a falu keleti részében. Nagypaka község azonban továbbra is a Pozsonyi uradalom alá tartozott.

A nemzetség további ismert tagja András Bálint, 1574-ben a Pozsonyi váruradalom urbáriumában említtetik.

Már nemesként és nagypakai házbirtokosként volt bejegyezve András Ambróz de Egyházpaka (1590-1602), aki később további birtokokat szerzett Csukárpakán.

A 17. század elején a nemzetségből kiemelkedtek az András testvérek: Benedek, István és Máté. Közülük legjelentősebb Benedek (1594 – +1625) volt, aki a királyi udvarban Istvánffy alnádor szolgálatában jegyzőként tevékenykedett, később a személyzet protonotáriusa. Karrierjét királyi személyzetként fejezte be (1617-1625). Benedek elhagyta eredeti András családnevét, és az előkelőbb Pakay nevet vette fel. Ezen a néven léptek fel utódai is, akik Pozsonyban telepedtek le. Családfájukat Federmayer már részletesebben magyarázta.

Meghagyták András családnevüket Benedek testvérei, Máté (+ 1616-után) és István (+ 1638-után) utódai, de a 18. századtól egyre gyakrabban Andrássy formában írták.

A 18. században két főágra osztódtak. Az eredeti, Nagypakán élő ág fokozatosan elszegényedett. A fiatalabb ág, amely Csukárpakán élt, éppen ellenkezőleg, birtokilag felemelkedett. Ennek az ágnak a  tagjai vagyonukat a Csukárpakai nemesi birtokközösségbe fektették, ahol közösen kezeltél azt további nemzetségekkel (Cséfalvay, Sághy, Földes, Nagy).

A 18. században a nemzetség kiköltözött a környékbeli falvakba. 1731-ben András Jánossal Jókán találkozunk, Töbörétén pedig András Ferenc, István és Pál éltek.

A nemzetségből Andrássy Ádám emelkedett ki, aki az 1765-1787-es években ülnök (esküdt), és 1786-ban Pozsony megye biztosa volt. Fia, József 1804-körül kiköltözött Horvátországba, ahol gróf Erdődy József alatt szolgált.

1823-ban az András család Madban, Töbörétén, Nagy- és Csukárpakán éltek.

A nemzetség csallóközi ágát Federmayer tette közzé.

Az nemzetség esztergomi ágának részletes genealógiáját Kempelen tette közzé.

A nagypakai András család legkorábbi címerváltozatát Benedek pecsétjéről ismerjük 1613 és 1617-ből. A pajzson zöld pázsiton álló, jobbra forduló, koronás, kétfarkú oroszlán látható, amely a jobb mellső mancsában kardot tart. A sisakdíszen szárnyas sas láb, mely egy pálmaágat tart karmaiban.

A nemzetség csukárpakai ágának címerét Ádám pecsétlenyomatáról ismerjük 1775-ből. Az ovális, kékre festett pajzson egy jobbra forduló természetes színű oroszlán szablyával van felfegyverezve. A sisakdíszen a koronában álló, jobbra fordított fehér galamb látható. A takarók vörös-ezüst és kék-arany színűek. A színeket Kempelen leírásából vettük át. Ezt a címert használták a nemzetség Horvátországban élő tagjai is.

Forrás: Šľachta Bratislavskej stolice (Denis Pongrác, Gábor Strešňák, Radoslav Radač, Tomáš Tandlich, Frederik Federmayer)

Fordította: Bugár Zoltán